Ki az alapértelmezett szülő? Miért én vagyok?

A gyermekek nevelése régi idők óta főként nőkre háruló feladatokat jelent. Ezt alapvetően tudjuk, és elfogadjuk. Azonban mai világunkban olyan számtalan oldalról érkező teherrel, feladattal kell szembe néznünk, amiket nehezen lehet egy emberként teljesíteni. Van, hogy az anyuka abban a helyzetben találja magát, amelyben támasz nélkül mindent ő csinál, és mindenhez ő ért. Ezzel a problémával foglalkozunk cikkünkben.

Mit jelent az „alapértelmezett szülő”, mint jelenség? 

A közösségi médiában terjedt el leginkább a „férjezett, de egyedülálló anya” kifejezés, ami azt a helyzetet takarja, amelyben az édesanya egy személyként viseli magán a gyermekgondozás és egyéb családi dolgok terheit, általában azért, mert párja ezekből kivonja magát. Az „alapértelmezett szülő” kifejezés ugyanezt a jelenséget takarja.

Van, amikor az apuka teljesen háttérbe vonul a munka után. Ilyenkor hazajövetel után pihenni szeretne, és mivel nehéz napja volt, megadja magának az ellazulás lehetőségét. Van, aki segít, azonban „nincs képben” sok mindent illetően, így az anyuka sosem tud teljesen kikapcsolódni akkor sem, ha elmehet rendszeresen otthonról pihenni. Mert vagy várhatóan telefonhívást fog kapni egy kérdéssel, vagy előre kell listát írnia a párjának a legfontosabb teendőkről. Tehát nem érzi azt, hogy tényleg el tud távolodni nyugodt szívvel úgy, hogy otthon ne álljon meg az élet őnélküle.

Ha egy példát szeretnénk megemlíteni, képzeljük el, amikor az anyuka szervez egy programot a barátnőivel, amelyre csak úgy tud elindulni, ha előtte elkészítette a vacsorát a családnak, megmutatta a párjának, hogy mit tudnak enni, ezek hol találhatóak, és elmondta neki, hogy maximum meddig maradjanak fent a gyerekek. Közben míg próbálna kikapcsolódni a társaságban, eszébe jut, hogy vajon sikerült -e a gyerekeknek időben lefeküdni, és egyáltalán, mi lehet a helyzet otthon. Mindez azért van, mert úgy érzi és tapasztalja, hogy a gyermeknevelési rutin a párjában nincs meg. 

Ez gyakran igaz. Azonban mielőtt váddal illetnénk az apukákat, azt el kell fogadnunk, hogy ők valóban nincsenek annyit a gyerekekkel, mint mi, és számos dologban nem szereztek jártasságot.

 Forrás: Wmn

Főként az anya érintett 

Természetesen, mivel az édesanyák nevelik a gyermekekei, ezért ők tapasztalják ezt. Ők azok, akik velük vannak egész nap minden figyelmükkel, és ők rendelkeznek azokkal az ösztönös anyai képességekkel is, amelyekkel szinte mindent tudnak a gyermeknevelésről. Azokban a családokban, ahol az apuka neveli gyermekeket, bizonyára ő él át hasonlókat.

Hogyan alakulhat ki ez a jelenség?

Több tényezőtől függhet az, hogy „alapértelmezett anyukává” válunk -e. Ha a párunk figyelmes, segítőkész személyiségű, és szívesen kiveszi a részét olyan feladatokból is, amik a „nők dolgai”, akkor amit ezzel kapunk tőle, az felbecsülhetetlen.

Azonban nem minden férfi érzi ennek fontosságát. Ez sok esetben félreinformálódás, berögzött hiedelmek, és a tudatosság hiánya miatt van. Hiszen gyakori vélemény az, hogy az anya azért van otthon, hogy gyermeküket nevelje, miközben az apa dolgozik, és sajnos sokan kénytelenek szembesülni azzal a kimondott gondolattal is, mely szerint „az anya otthon van, nincs semmi dolga”.

Meg kell említenünk az egyedülálló anyák helyzetét is, hiszen esetükben még annyi segítségre sem lehet remény, mint a párkapcsolatban élőknél. Gyakran ők kevesebb feszültséggel élnek – ez némi pozitívum -, mert nincs ott mellettük a párjuk, akitől várják, de nem kapják meg a támogatást. Mégis teherként élhetik meg azt, hogy ők a család fő támpillérei. 

S hogy miért van az, hogy a gyerekek mindig az anyukájukhoz szaladnak, ha bármi problémájuk van? Akkor is, ha anya épp nincs otthon, de apa ott van a közelben?

Megszokásból, hiszen pici koruktól kezdve anyukájukkal vannak együtt egész nap. Lehet a dolog háttere az is, hogy az édesanya a határozottabb problémamegoldó a családban. Ezt a gyerekek is érzik.

Az öngondoskodás fontossága 

Önmagunk alapvető igényeit figyelembe venni nem luxus dolgokról szól, és nem önzőség. Ha arra gondolunk, hogy minden embernek szüksége van arra az énidőre, amikor az ő igényeinek megfelelően ellazítja, regenerálja magát, akkor elfogadhatjuk, hogy erre az édesanyáknak kifejezetten szükségük van.

Nem csak a kikapcsolódás hiánya az, ami mentálisan és fizikailag terhelő. A teljes készenléti állapot is, amelyből segítség nélkül nincs esély kis időkre kilépni. Pedig amikor az ember néha elengedheti a felelősség súlyát, feltöltő tud lenni.

Amikor hosszabb ideig terhelve vagyunk, és 24 órás készenlétben érezzük magunkat, akkor ez az állandó nyomasztó felelősségérzet és kiszámíthatatlanság nagy mértékben csökkentheti az energiánkat, életerőnket, kedvünket. Egy anyuka, aki úgy érzi, hogy a párja magára hagyja, és nem kap tőle megfelelő támogatást, rossz mentális állapotba kerülhet. Ingerültté válhat, vagy épp lehangolt lehet. Bárhogyan is reagál, párkapcsolatukra mindenképp kihatással lesz a probléma.

Lelkünk, testünk rendszeresen időt kér, hogy kicsit megfiatalítsa magát, elengedje a stresszt. Mindez olyan program, amihez akár pár apróság is elegendő. Egy anyuka kikapcsolódhat mentálisan kedvenc regénye, zenéje mellett, de ha mozgásra vágyik, bekapcsolhat egy online videót és edzhet.

Az öngondoskodás megvalósításához egy nehezebb életszakaszban is szükséges az anyukának tisztelnie saját maga igényeit. Enélkül hajlamos lesz magát teljesen a sor végére helyezni, és csak akkor megélni az ellazulást, feltöltődést, amikor úgy gondolja, hogy már más teendője nincs. Erre pedig – lássuk be – kisgyermekek mellett igen kevés az esély.

 Forrás: Dr.AmberThornton

Ha az anyuka pihenhet, megújulva tud visszatérni

A rendszeresen beiktatott kisebb kikapcsolódások nem csak az anyukára hatnak pozitívan, hanem az egész családra. Egy kipihent és jókedvű édesanya köré csak úgy gyűlnek a családtagok, jó a társaságában lenni.

Ismerős az az érzés, amikor elmész otthonról, és hiányoznak a gyerekek?

Ez azért jó, mert amikor teljesen kicserélve hazaérsz, te is alig várod már, hogy újra velük lehess, immár energikusan.

Hogyan segítsünk a helyzetünkön saját egészségünkért? 

Ne féljünk róla kommunikálni, és kérni. Hogyan indulhatunk el?

Vegyünk észre azt, ami nem jó nekünk 

 Rohanó világban élünk, a gyermeknevelés is teljesen elvon minket sokszor még a saját gondolatainktól is. Éppen ezért előfordul, hogy már csak a testi -és mentális tünetek jelentkezésekor ülünk le elgondolkodni azon, hogy mi hozhatta létre a problémát.

Jó tudni azt, hogy a lelki megterhelés valós testi tüneteket képes produkálni idővel. Gondoljunk csak a pszichoszomatikus tünetekre, amelyek olyan főként testi zavarok, amelyek hátterében nem mutatható ki szervi elváltozás, kezelésük pedig pszichoterápiával hoz eredményt.

 Forrás: Semmelweis Egyetem

Vegyük elő önbecsülésünket 

 Az önbecsülés egy olyan belső, saját magunk iránti tiszteletet jelent, amely többek között abban is segít, hogy a határainkat fel tudjuk állítani, és tudjunk nemet mondani. Az anyaság esetében ez kifejezetten nehéz. Ugyanis nem számunkra ismeretlen személyekkel szemben kell megálljt parancsolnunk, a családunk áll a szemközti oldalon.

Az édesanyák gondoskodó szeretete a legtöbb esetben önmaguk igényeinek feláldozásával is jár, amit teljesen természetesnek éreznek, sőt, vallanak. Érdemes azonban megállapítani a körülbelüli határát egy olyan vonalnak, amivel megteremthető a rendszeres pihenés, de a családnak sem okoz semmilyen veszteséget.

Elmélkedjünk, tervezzünk  

Gondoljuk végig és határozzuk meg azt, hogy őszintén mire van szükségünk, milyen gyakorisággal, és hogyan lehetne azt megvalósítani. A tervezés nagyon fontos. Ha nem azonnal, az érzelmeinktől vezérelve cselekszünk, sokkal jobb együttműködésre számíthatunk.

Próbáljunk elengedni néhány terhet! Nem ildomos azonnal nagy változtatásokat kitűznünk. Nehezen teljesíthető lenne, és feszültségeket szülne a párkapcsolatban. Hosszabb távon sikeresebb és bölcsebb, ha lépésről lépésre haladunk. Alapvetően két nagyobb problémát kellene orvosolni: azt, hogy több segítséget kapjunk és azt, hogy kikapcsolódhassunk.

Érvényesítsük vágyainkat 

 Beszéljünk róla nyíltan, kérjünk bátran, konkrétan. Ha támogató partnerre találunk, minden sokkal könnyebben fog menni. Fontos a nyugodt, kedves kommunikáció, higgadt helyzetben.

A vádaskodás rengeteget képes rontani az együttműködési hajlamon. Ezzel szemben az érzelmen alapuló kedves kommunikációval elmondhatjuk valós érzelmeinket a másiknak.

Ösztönző megoldás lehet az is, ha az édesapának is lehetősége nyílik megtapasztalni, hogy milyen a gyermekekkel lenni hosszasabb időn keresztül.

Pozitív visszajelzés

Ne felejtsük el megköszönni a segítséget párunknak. Bár azt gondolhatjuk, hogy a támogatás alapvető lenne tőle, mégis jól esik a másik félnek, és megerősíti őt. A továbbiakban bátran kifejezhetjük számára azt, hogy mennyire más lett így az életünk, de valószínűleg ő is látni fogja, hogy kicserélődtünk.

Szakember segítsége 

Ha végképp nem megy egyedül, találhatunk olyan szakembert – pszichológust, mentálhigiénés szakembert, coachot –, aki kifejezetten anyukákkal foglalkozik.