Hogyan ne adjuk tovább a gyermekkori traumáinkat?
Ha érdeklődsz az önismereti területek iránt, akkor biztosan hallottál már arról, hogy nem csak a testi adottságainkat és egyes betegségeket örökölhetjük szüleinktől és felmenőinktől, de lelki tulajdonságokat és élményeket is. Ez azt jelenti, hogy bármennyire meglepő, de a saját elszenvedett traumáinkat, negatív érzéseinket, fájdalmainkat átadjuk gyermekeinknek úgy, ahogyan mi is megkaptuk őket őseinktől.
Bár ez a transzgenerációs hatás nemrég került jobban a kutatások középpontjába, létezését már korábban is jelezték a lélekbúvár szakemberek, pszichoterapeuták, tehát ismert volt. Cikkünk első részében ezekről a traumákról lesz szó, majd arra is választ keresünk, hogy van-e lehetőségünk a saját élményeink lenyomatától megkímélni gyermekeinket.
Fontos tudnunk, hogy maga a traumára adott reakció szervezetünk természetes, a túlélést segítő reakciója.
A trauma legmélyebb sebeinkből jön létre. Láthatatlanul formálja életünket, érzelmeinket, világnézetünket. Megtörténtét nem tehetjük semmissé, de lehet foglalkozni viselkedési, agyi-és immunrendszeri hatásaival.
Forrás: Dr. Máté Gábor
A transzgenerációs trauma generációkon keresztül öröklődik
A transzgenerációs trauma olyan megélt, vagy átvett lelki teher, amely gyakran tudattalanul öröklődik akár több generáción keresztül. Azok a fájdalmak, amelyeket a szüleink, vagy nagyszüleink átéltek, befolyásolhatják a nevelési mintáikat, gyermekeinkhez való viszonyunkat. Kódolva rögzülnek, és egy megfelelő környezeti inger hatására kifejeződnek. Ezért nincs is más vágyunk, mint megszakítani ezeket a láncokat, hogy gyermekeink érzelmileg egészségesebb életet élhessenek.
Hogyan kezeljük általában a traumáinkat?
Sajnos gyakran hallgatással, elhallgatással. A tagadás egy természetes és viszonylag éretlen első reakció, de jelentősége van. Ezzel védekezik a pszichés rendszerünk az ellen, hogy szét essen, vele időt nyerhetünk a szembenézéshez. A gyász folyamatában is tapasztalható ez a fázis, azonban felnőttek esetében rövid ideig tart.
Eltemetjük a traumákat magunkban, mert nem tudunk velük egyedül megbirkózni. Ha nem gondolunk rájuk, azt érezhetjük, hogy már túl vagyunk rajtuk, elengedtük, azonban szembesülhetünk árnyékukkal újra és újra, amikor egy esemény felidézi bennünk a fájdalmat.
Korábban, amikor sokkal inkább közösségi életet éltünk, lehetőségünk volt egymással megbeszélni, kibeszélni ezeket az élményeket. Gyakran sorstársakra is találhattunk. Ma viszont elszigetelve élnek a kis családok, kommunikációs hiányban, és magukra maradnak érzéseikkel az emberek. Ez fokozva a zárkózottságot megnehezíti azt, hogy valaki csatlakozzon egy terápiás csoporthoz, vagy szakembertől segítséget kérjen.
Forrás: Habis Melinda pszichológus
Ritkán kérünk segítséget
A traumát eltüntetni adott pillanatban könnyebb, mint belemenni a feldolgozásába, ami fájdalmasnak és félelmetesnek tűnik. Ezzel azt vállaljuk, hogy hordozzuk tovább a terhét a vállunkon. A feloldásuk sem fogja tudni eltörölni őket, de megértést ad, és áthelyezheti őket egy másik helyre a lelkünkben. Így már megnyugvással tudunk vele tovább élni és nem lesz ránk és születendő gyermekeinkre hatással. Szakembertől segítséget kérni az útja a feloldásnak, ami nehéz, de egyben katartikus élmény is.
Mi okozhat traumát?
Társadalmunkban összefüggéseket találhatunk a szorongás, függőségek és a krónikus betegségek között. Számtalan váratlan élethelyzet lephet meg minket óriási veszteséggel, halálfélelemmel, tehetetlenség érzésével, tragédiával. Ez lehet az egyik szülő, vagy testvér halála, gyermekként elszenvedett bántalmazás, erőszak, halálfélelem a holokauszt során, baleset, anyagi veszteség, kilátástalanság érzés. A trauma lehet egyszeri esemény, de hosszabb ideig tartó összegződő tapasztalat eredménye is. A gyermekkori elhanyagolás is - érzelmi, testi - súlyos traumának minősül. Vannak populációk, amelyek eleve érzékenyebbek az előéletük miatt: rasszizmus, szegénység, kizsákmányolás elszenvedői voltak.
A trauma legfontosabb lelki tényezői:
- a helyzet eltér a hétköznapi élethelyzetektől, és meghaladja a megküzdő képesség szintjét, erős szenvedéssel jár, vagy mások szenvedésének közvetlen szemtanúja az ember
- összeomlik a világ megbízhatóságába vetett hit
- fenyegetettség és kiszolgáltatottság érzése
- a kontroll, helyzet irányításának elvesztése
- az én, a társas kapcsolatok és a világ egységességének szétesése
Az, hogy kinél mi okoz traumát, teljesen egyénfüggő. Hiszen mindenki más pszichés állapotban van, másképp reagál helyzetekre, más a megküzdési stratégiája, önállósága, rátermettsége, érzékenysége, korábbi negatív tapasztalata.
Forrás: Trauma Központ, Onlinepszichologus.net, Dr. Szabó Zsuzsanna, pszichoterapeuta
Hogyan ismerjük fel, hogy traumát hordozunk?
A transzgenerációs traumának nincs konkrét diagnózisa, több tüneten, tünetegyüttesen keresztül megnyilvánulhat. Nem könnyíti meg a felismerést az sem, hogy a tüneteket egy sor mai „korbetegség” fedheti el, tanult hiedelmek, minták.
- sokk
- szorongás, félelem, heves szívverés
- szomorúság, reménytelenség
- ingerlékenység, hangulatingadozás, harag érzése
- szociális elszigetelődés
- koncentrációs problémák, kábultság
- bűntudat, szégyenérzet, önvádolás
- visszatérő fájó emlékezések
- visszatérő kínzó álmok, álmatlanság
- a traumatikus esemény bizonyos részleteire való emlékezési képtelenség
Bizonyos tünetek – mellkasi szorítás, kontrollvesztéstől való félelem, emlékbetörések, rémálmok, érzelmi megnyílásra képtelenség stb. - utalhatnak elszenvedett traumára. A kiváltó esemény hatni tud egyénileg, vagy kollektíven. Ha felmenőink fájdalmait visszük magunkkal, akkor multigenerációs traumának nevezzük. Ezeket fontos lenne megértenünk, történeteket mesélnünk, így elkerülhetjük, hogy tovább adjuk őket gyermekeinknek.
Egyéb transzgenerációs traumára utaló jelek:
- túlzott éberség
- bizalmatlanság
- elszigetelődés, elzárkózás
- erős szorongás
- depresszió
- pánikrohamok
- álmatlanság
-
indokolatlan félelem sérüléstől, haláltól
A trauma hatással van az agy immunrendszerére is, ami később depressziót, szorongást és demenciát okozhat. Ezek pedig genetikai változásokhoz vezetnek, amelyek tovább örökíthetőek. Gyakran fordulnak elő családi traumaismétlések is. Ilyenkor egy traumatikus élmény – például bántalmazás – ismétlődik generációk során. Nemzedékek közötti traumák esetén is kialakulhat poszttraumás stressz zavar (PTSD).
Forrás: Trauma Központ, Dr. Szabó zsuzsanna, pszichoterapeuta
Miként lehet a traumát feldolgozni?
Feldolgozása során el kell érnünk a megbékélést. Sérüléseinkből erősséget hozhatunk létre. Fontos tudni, hogy a trauma nem magát az eseményt jelenti, hanem az annak hatására bennünk lezajló folyamatot. Mi indít el a gyógyulás útján?
Választanunk kell egy szakembert, pszichológust, aki megfelelő terápiában tud minket részesíteni. Vele elkezdhetjük a belső munkát egy számunkra megfelelő, biztonságos közegben. Ha szükséges pszichiáterhez is fordulhatunk, aki komolyabb probléma esetén gyógyszeres segítséget tud adni. A transzgenerációs traumák kezelése összetett feladat. Részt vehetünk EMDR terápián, sématerápián, kognitív viselkedésterápián, családterápián.
Tanuljuk meg szabályozni az idegrendszerünket meditációval, relaxációval, ritmusos gyakorlatokkal, tánccal, énekkel, zenével, vagy festéssel, alkotással! Így vissza tudunk kapcsolódni az érzelmeinkhez, melyektől gyakran eltávolodunk maga a trauma miatt. A közösség sokat segíthet nekünk abban, hogy láthassuk, mások is átéltek hasonló szenvedést, amit mi.
Egy mélyebb megértés szintjén ismerjük és értsük meg nemzetük és felmenőink traumáit, olyan eseményeket, melyek hatással voltak őseinkre. Családunk traumáit is megvizsgálhatjuk, és fellelhetünk hordozott, átörökített működési mintákat.
Sokat tehetünk a gyermekekért azzal, ha megtanítjuk nekik a feszültség kezelését, a harmónia elérését, stresszkezelést, önmaguk megnyugtatásának lehetőségeit és az önreflexiót. Mutassuk meg nekik, hogyan lehet legyőzni a nehézségeket és elfogadni azt, amin nem változtathatunk.
Forrás: Mindset pszichológia
