Hogyan fejlődik a baba 9-12 hónapos kora között?

Csodálatos, milyen léptékkel fejlődik egy kisbaba! A születésekor szinte magatehetetlen kis újszülött egy éves korára aktív, megállíthatatlan, kíváncsi és tettre kész gyermekké cseperedik. 

9 hónapos kora után elérkezünk abba a korszakba, amikor a hallás és a látás alap funkciói már kifejlődtek, és az élmények feldolgozása során a baba egyszerre tanul, közben kommunikál, mozgásfejlődése finomodik. 

Elkezd érdeklődni a könyvek iránt 

A papíron látható alakokat fel tudja ismerni, és össze tudja kötni a térben látottakkal. A térlátás nagyon sokat finomul, a tárgyak egymáshoz való elhelyezkedését, a mélységeket, magasságokat észleli, és hozzájuk igazítja saját mozgását. Érzi, hogy meddig kell valamiért nyúlnia. 

Hogy a teret jól érzékelhesse, fontos, hogy kint a szabadban is töltsünk vele időt. Séta közben a babakocsiban már előrefelé utazzon, és megfelelően tudjon szemlélődni. Vegyük ölbe, sétáljunk vele, mutogassuk meg neki a tárgyakat, autókat. Kint a szabadban a fények is másak. Míg bent a lakásban a lámpák egyenletesen világítják meg a tárgyakat, addig odakint felfedezhetőek árnyékok, fények, melyek másképp mutatják a formákat. A fény és a sötét váltakozása a pupillát is mozgásban tartja. 

A baba hallása tovább finomodik 

A térben elhangzó hangokat felismeri és arra fordul, ahonnan észleli őket. Lassan a hátulról jövőket is érzékeli. Még mindig nagyon szereti a hangoskodást, zajkeltést. A közös éneklés, mondókázás olyan időtöltés, amit sosem hagyjunk ki a gyermek életéből. A dallamok, ritmusok, szavak, rímek, a tapsikolás nem csak a hallását fejlesztik, hanem a beszédkészségét, ritmusérzékét, zenei hallását, szocializációját, sőt folyamatosan jelen van a kommunikáció is, mégpedig együttműködés és párbeszéd formájában. 

Forrás: Koragyermekkori program

Egyre több mozdulatot képes elvégezni 

9 hónaposan már négykézláb hintáztatja magát, majd elkezd mászni, egyre gyorsabban, de a kúszás is megmarad még. Szereti ezt a mozgásformát, mert gyors tud lenni benne. Bejárja az egész lakást. Közben fel-felül és stabilan tartja magát, innen pedig állásba húzódzkodik fel, majd visszaül. Feltérdel, ha épp úgy tud valamit jobban elérni. 

10 hónaposan már igazán rutinosan halad előre mászva, és örömmel áll fel kapaszkodva. 11 hónaposan ebben az álló pozícióban elkezd lépegetni, melyből kialakul az oldalazva járás. Kezdetben testsúlyát az egyik lábára helyezi, másik lábát emelgeti, és így alakul ki az első lépés. 12 hónapos korára pedig egy kézzel kapaszkodva a másik kezével lehajol egy játékért. Van, aki kapaszkodás nélkül feláll, majd popsira visszahuppan. 

Minden baba eltérő ütemben fejlődik, ez a mozgásra is igaz. Nem szabad sürgetni az egyes fázisokat, nem minden esetben szerencsés a túl korai ülés, vagy járás kialakulása.

A mozgásfejlődés üteme függ a baba alkatától, genetikájától, érdeklődésétől. Vannak, akik szépen biztos lépésekkel haladnak, és vannak, akik kisebb ugrásokkal rukkolnak elő az újabb és újabb attrakciókkal. Vannak óvatos babák és egészen vakmerőek. Általában 9 hónapos korban állnak meg egyedül kapaszkodva először, de ez is eltérő lehet.

Arra azonban figyeljünk, hogy ha lemaradást tapasztalunk, akkor inkább vigyük el a gyermeket egy mozgásfejlesztő szakemberhez, aki megvizsgálja őt, és ha szükséges, személyre szabott tornával még időben korrigálni tudja a lemaradást, amivel mentesülhet a gyermek a későbbi esetleges tanulási nehézségektől. Semmiképp se kezdjük el a gyermeket videók segítségével tornáztatni, az állapotfelmérés szakember feladata!

Mikor forduljunk orvoshoz?

Ha a baba

• 9 hónaposan nem kúszik, nem tud felülni,
• 10 hónaposan nem áll négykézlábra, így elmarad a mászás,
• 11 hónaposan nem tud stabilan önállóan ülni, nem áll fel,
• 12 hónaposan nem jár kapaszkodva.

Ha a baba finommozgását szeretnénk megvizsgálni ebben a korszakban, akkor azt látjuk, hogy mindkét kezével ugyanolyan ügyességgel nyúl a tárgyakért, mégpedig akaratlagosan. Ehhez szükség volt a korábbiakban a látásnak és a mozgásnak egyfajta összehangolódására. Mindkét kezébe tud tárgyat felvenni és azokat egymáshoz ütögetni. Apró szöszöket összecsippent a földön. Tapsol, integet.

Forrás: Kismamablog Vida Ágnes, Trappsifüles Mozgás-és Készségfejlesztő Központ, Koragyermekkori program

A csecsemőnek veleszületett testi és érzelmi igényei vannak 

A szülőkkel kialakult kötődés az újszülött veleszületett szükséglete, arra ösztönzi őt, hogy fizikálisan és érzelmileg szoros és stabil kapcsolatot alakítson ki az élete első évében. A kötődés kialakulása egy folyamat, amely a csecsemő gondozása, a baba-szülő kommunikáció, fizikai kontaktus mentén bontakozik ki. 

A baba kezdetben mosolyával igyekszik kapcsolatot találni és kialakítani, majd hangjával és viselkedésével. A kötődés jelei 9 hónapos kortól jelennek meg. A számára biztonságot jelentő személynél keres megnyugvást, hozzá kapaszkodik, nyújtja kezeit. A szülő pedig képes megadni számára a feszültség levezetését. A csecsemőkorban kialakult sajátos kötődési mintázat az embert elkíséri egész további életében. Hat az empátiakészségre, érzelemszabályozásra. 

Fontos, hogy a szülő legyen fizikailag és érzelmileg is elérhető gyermeke számára. Legyen megfelelő érzékenysége ahhoz, hogy fel tudja ismerni az ő problémáját, és tudjon megfelelő megoldást találni a számára. Ezt a készséget szenzitivitásnak nevezzük. 

Forrás: Trauma Központ

A gyermek megérti a felnőttek kérését, és ő maga is kimutatja kívánságait  

Ehhez főként mimikával és kezeivel ad le egyértelmű jelzéseket. A beszédet is használja, amely lassan a szótagokból és szótagkapcsolatokból szavakká áll össze. Ezek a szavak gyakran úgynevezett „protoszavak”, melyeknek nincs jelentésük nyelvünkben, de a gyermek gyakran használja őket bizonyos helyzetekben. 

Megérti azt egyszerű kérdéseket, és válaszol rájuk nézéssel, mutatással. Fontos a gyermekkel eltöltött idő. Ilyenkor sokat mondókázhatunk, énekelhetünk, akár fürdés közben, vagy pelenkázáskor. 

Megjelenik a szeparációs szorongás 

Már akár 6-8 hónapos korban eljöhet a jelenség első hulláma, amely egy teljesen természetes fejlődési folyamat része, de gyakran 8-9 hónapos korban tapasztalhatjuk a jeleit. Kiváltója az a korszak, amikor a gyermek függetlenné válik, kezd eltávolodni az édesanyjától fizikálisan is. 

Ráébred arra, hogy ő az anyukájával nem egy személy, eddig ugyanis ebben a tudatban élt. Ez az új nézőpont ijesztő a számára, attól fél, hogy az anyja eltűnik. Megrémül, ha anya kimegy a szobából, idegenek jelenlétében elsírja magát. Ez a viselkedés egyébként a szocializáció természetes lépése. Kötődőbbé válik, és anyukája ölében érzi a megnyugvást, biztonságot. 

Fontos, hogy a helyzetet úgy kezeljük, mint gyermekünk személyiségfejlődésének természetes állomását. Adjuk meg a babának a legnagyobb biztonságot, és ha nem muszáj, ne épp ebben az időszakban hagyjuk ott őt először egyedül a nagyszülőknél, vagy más helyen. Hagyjuk, hogy utánunk jöjjön, ne zavarjon a ragaszkodása. Sokakat ez az időszak stresszel, de ha megértjük a leválás fontosságát, akkor meg tudjuk érteni a baba reakcióit és támogatni tudjuk őt abban, hogy könnyebben élje meg ezeket a kihívásokat. 

Ha szeretnél további ismereteket olvasni a baba fejlődéséről, akkor keresd fel korábbi cikkünket is!