Beköszöntött a szeparációs szorongás?

A kisbaba az első 6 hónapban egynek érzi magát az anyukájával. Nem képes saját magát őnélküle elképzelni, nélkülözhetetlen részei egymásnak, ez a szimbiózis valóságos paradicsomi állapot a számára. Ahogyan a gyermek fejlődik, és nyílik a világ felé, nagy változások indulnak el. 

Amikor anya kimegy a szobából, vagy leteszi őt hasonlóképpen, mint korábban, most sírással reagál. Idegenekkel szemben bizalmatlanná válik, megijed, sírhat. A szeparációs szorongás két felvonásban érkezik, 6-8 hónapos, és 1,5 éves kor környékén.

Hogyan tudjunk gyermekünknek segíteni átvészelni ezeket az időszakokat?

Mit tegyünk a szeparációs szorongással 6-8 hónapos korban? 

Átmenetileg nehezebb időszakot élünk meg mi és a gyermek is. 6-8 hónapos korában a kicsi mellől már jobban el tudnánk moccanni, ám épp ekkor köszönt be a szeparációs szorongás, ami az éjszakákra is hatással lehet. A gyermek hirtelen ráébred arra, hogy édesanyja nincs mindig ott vele. Fontos, hogy ezt a helyzetet megértsük, és szeretetteljes türelemmel legyünk a gyermek iránt. Éjszaka ráadásul épp ekkor jelentkezhetnek a kezdődő fogzás miatti nyugtalanságok, de a hozzátáplálás és a megváltozott emésztés, rohamos mozgásfejlődés is nehezíti a helyzetet.

Amikor tehetjük, engedjük, hogy velünk legyen. Ha biztonságos lehet a számára, akkor házimunka közben is a közelünkbe vihetjük, megfelelő látótávolságba. Beszéljünk hozzá, ez nem csak azért jó, mert mindig tudja, hogy jelen vagyunk, hanem a kommunikáció fejlődése miatt is fontos. 

Figyeljünk az igényeire, vegyük fel, ha arra vágyik. Alakítsunk kis számára játszósarkot ott, ahol a legtöbb időnket töltjük. Figyeljünk arra, hogy biztonságos legyen számára!

Idegenekkel, családtagokkal is beszélhetünk erről a korszakról, hogy meg tudják érteni, miért lehet, ha a kicsi megijed tőlük. Ez azért is fontos, mert azok a személyek, akiknek nincsenek naprakész információik a gyermek aktuális időszakáról, nem biztos, hogy egy ilyen érzékeny helyzetben megfelelő óvatossággal tudnak reagálni. Ha azonban megértik, hogy azzal segítenek, hogy nem erőltetik a kontaktust, ha a gyermek ódzkodik tőle, akkor nem szereznek a babának kellemetlen helyzeteket.

Hogyan kezeljük a szeparációs szorongást 1,5 éves korban? 

1,5 éves korban jön újra a szeparációs szorongás, talán kicsit erősebben, mint korábban. Ekkor már jár, felfedez, mégis gyakran megijed attól, hogy mindezt ő önállóan meg tudja tenni, az édesanyja nélkül. Újra megjelenhetnek alvászavarok. Vágyik ölben lenni, közelségre, biztonságra van szüksége. Amikor elindul, és anyja kikerül a térből, megijed. Hogy segítsünk neki hozzászokni az új, önállósodott világához, néhány dolgot tartsunk szem előtt.

A 1,5 éves gyermek már sok mindent megért, azonban kellő türelemmel kell lennünk, hiszen neki is időre van szüksége. Amikor arra van igénye, hogy hozzánk szaladva feltöltődjön az ölelésünkben, akkor ezt hagyjuk, engedjük neki. A játszótér nagyszerű hely arra, hogy bátran eltávolodhasson, és bármikor visszaszaladjon, amikor arra vágyik. 

Ha el kell mennünk valahová, és valakire rábízzuk őt, akkor magyarázzuk el neki, hogy hová megyünk, miért, és ő addig mit fog csinálni, amíg megérkezünk. Mondjuk el, hogy mikor jövünk vissza, adjunk neki egy olyan eseményt, amihez ezt az időpontot kötni tudja. Az ígéretünket minden esetben tartsuk be! Sokat jelent, ha mi magunk is nyugodtak vagyunk és higgadtak. 

Könnyebben megy az elválás, ha azt egy megfelelő pillanatban tesszük. Amikor a gyermek például épp benne van egy játékfolyamatban, akkor jobban elenged. Ebben az esetben is tudnia kell arról, hogy anya elmegy, és mikor jön vissza, tehát semmiképp ne lopózzunk el, amíg ő nem figyel, mert annak komoly bizalomvesztés és félelem lehet az eredménye.

Ha a gyermek bármikor követheti anyját, és amikor anya elmegy, de az ígért időben visszajön, akkor a kicsiben bizalom születik annak ellenére, hogy fél az eltávolodástól. Ez a bizalom nem csak a szeparációs szorongás időszakában ad stabil alapot az anya-gyermek kapcsolatnak, hanem kettejük további életére is pozitív hatással lesz.

Új helyre érkezve hagyjunk időt a gyermeknek arra, hogy megbarátkozzon a környezettel. Ne vigyük azonnal a társaság sűrűjébe, hangzavarba, inkább engedjük meg neki, hogy távolabbról szemlélje az embereket. Így a saját érzései alapján fog majd közeledni és engedni, hogy mások is ismerkedni próbáljanak vele.

Forrás: Gyerekmosoly Egészségközpont, Kismamablog - Vida Ágnes

A szülők számára is nehéz időszak 

A szorongással küzdő baba nagy mértékben igénybe veszi szülei figyelmét és türelmét. Teljesen természetes érzés az, hogy az anyuka vágyik egymaga is lenni. Hiszen gyermeke ebben az időszakban a szokásosnál is nyűgösebb, képtelen nélküle lenni, ez pihenés és kikapcsolódás nélkül próbára teszi az embert.

A rendszeres feltöltődés, énidő segíthet. Ehhez szükséges lehet elfogadni a szerető családtagok segítségét. Figyeljük meg azt, hogy a gyermek mennyi időt képes eltölteni anya nélkül, és azt is, hogy ki iránt érez bizalmat ahhoz, hogy vele maradjon. Vegyük figyelembe az ő érettségét. Ez azért fontos, mert a túl sok ideig tartó távollét, vagy egy olyan személy közelsége, akit a gyermek nem tud elfogadni stresszhelyzetet teremt a számára, félelmeket okozhat. 

Amit ne tegyél a szeparációs szorongás időszakában 

Ne hagyd őt egyedül sírni. Ne utazz el hosszabb időre ebben az érzékeny időszakban. Ha ez nehezen megoldható számodra, gondolj arra, hogy ezzel megadod gyermekednek azt a biztonságot, amire most nagy szüksége van tőled. Így talán találhatsz megoldást, vagy egy megfelelő középutat. 

Idegen családtagnak jelezd, hogy gyermeked épp távolságtartó másokkal, és ne add a kezébe olyan személynek, akit ő nem ismer, vagy akitől láthatóan fél. 

Milyen helyzetben forduljunk szakemberhez segítségért? 

Lehetnek olyan állapotok, amelyeknél már úgy érezzük, hogy nem természetesek, túlságosan elhúzódnak, vagy intenzitásuk erős. Ezt jelezheti, ha a gyermek

• 2-3 éves korában is szeparációs szorongás tüneteket mutat, és nem képes rövidebb időre sem eltávolodni a szüleitől, illetve a távolságot komoly szorongásként éli meg
• testi tüneteket produkál akkor, amikor szüleitől távol van olyan személlyel, akit jól ismer, és kedvel
• a saját otthonában is fél egyedül maradni, például a szobájában
• túlságosan fél az egyedül alvástól
• elszigetelődik társaitól, nem barátkozik, szociális kapcsolatai leépülnek
• nem akar óvodába, iskolába menni

Forrás: Gyermekút

Létezik szeparációs szorongásos zavar is

A szorongásos tünetek bizonyos életszakaszokban élettani folyamatok részei. A szorongásos zavarok gyakran nehezen észrevehetőek azért, mert nem mutatnak feltűnő jeleket. A gyermek azonban nap mint nap szembesül velük, szenved miattuk, neki problémát jelentenek. 

Jellegüket tekintve lehetnek szociális szorongás zavarok, konkrét tárgyakhoz, helyzetekhez köthető fóbiák, szeparációs szorongás zavar. Ez utóbbi óvodás és iskolás korban is előfordulhat, főként a búcsúzáskor fellépő túlzott ragaszkodással, gyakran sírásba hajló kapaszkodással. A gyermek erőteljesen szorong a szülőtől való elválás miatt. 

A szeparációs szorongásos zavar eltér a fent említett 8 hónapos és 1,5 éves korban tapasztalt szorongástól. Abban különbözik, hogy zavar esetén a félelem olyan életkorban van jelen, amikor már nem kellene. Erős reakciót válthat ki a gyermekben, és a szülő szíve is összeszorul ezekben a rendkívül nehéz helyzetekben. 

Ha szülőként érzékeljük gyermekünk folyamatosan fennálló szorongását, akkor kérjük szakember segítségét, hogy a gyermek mihamarább teljes életet élhessen, és elkerülhessük a később kialakuló mentális problémákat.

Forrás: Mindset pszichológia

A szeparációs szorongás egy fontos időszak a gyermek életében. Ekkor tapasztalja meg azt, hogy mit tud egyedül megtenni, mi az, ami félelemmel tölti el. Megéli azt, hogy van, akiben meg tud bízni, és van, akiben nem. Ráébred saját képességeire és határaira. A szülő pedig ekkor mellette áll, és engedve őt önállósodni fogja a kezét, ölelést ad, ha arra van szüksége.